workshopping

Amikor még ovis voltam, mindig tágra nyílt, csillogó szemekkel figyeltem a szemközti általános iskola udvarán felvonuló kisdobosokat, akik szép sorokba irányítva ütögették hangszerüket. Nekem akkor az a látvány egyet jelentett a felsőoktatással és szilárd elképzelésem volt a jövőmmel kapcsolatban.

Az élet iróniája, hogy akkor kerültem át a másik oldalra, az iskolába, amikor a megkérdezésem nélkül lezajlott körülöttem, a rendszerváltás. Nem lehettem alanyi jogon már soha többet kisdobos nagyfiú, semmi sem mutatta meg az embereknek, hogy én már nem vagyok nagycsoportos. Valami akkor eltört bennem, azóta kicsit másképp állok az iskoláztatáshoz, mindig úgy érzem, hogy engem itt át akarnak verni.

Át akarnak verni, mert felvillantanak egy célt, egy jövőképet, és ha mindent úgy teszel, ahogy elvárják, akkor egyenes út vezet a sikerhez. Ebben valami hiba lesz - gondolom magamban -, az nem lehet, hogy ez ilyen egyszerű. Valahogy így közelítek a diplomámhoz is.

Leülök, hogy felkészüljek az operációkutatás vizsgámra és azon gondolkodom, hogy melyik cégnél fogják megkérdezni az állásinterjún, hogy hogyan optimalizálok egy szállítási útvonalat A városból B városba, úgy hogy közben 34,5 liter benzin fogy el. Vagy azért szükséges megtanulnom, hogy megkapjam a diplomámat? Ha így van akkor meg ott hibázik a gondolkodás, hogy a következő, de maximum az utána levő szemeszterre már úgyse fogom tudni még egyszer levezetni az adott képletet. De tegye fel a kezét az, aki emlékszik minden elméleti anyagára (és itt nem az Anyám tyúkja bemagolására gondolok), amit az oktatásának bármely fázisában egyszer már elsajátított.

Ha így nézem, akkor a leendő diplomám csak lerakott vizsgákból fog állni, az elméleti tudás pedig lassacskán megszűnik létezni az állandóan pusztuló agysejtállományomban. Igaz, papírom lesz róla, hogy én ezt már tanultam.

Összevetve a sok szempontot arra jutottam, hogy csakis egy dolog az, amiért érdemes vért izzadnom a vizsgákon: hogy folyamatosan érintkezni tudjak a többiekkel.

Megmagyarázom.

Ha visszatérünk egy röpke gondolat erejéig az állásinterjúra, akkor kiderül, hogy nem az iskolákban elsajátított tanegységek elvégzésére kíváncsiak, hanem, hogy hol és mennyit dolgoztam azelőtt. Az első munkahely pedig csak akkor számít valamit, ha tényleg olyan pozícióról van szó, ami a későbbiekben rangot ad majd. Ilyen állást pedig csak ismeretség útján lehet összekaparni.

A végletek mestere lennék, ha ezt a gondolkodást teljesen magamévá tudnám tenni. Egy velejéig romlott, érzelmek nélkül vegetáló gépezet, ami csak a felhalmoz, harácsol és kiszipolyoz. Szerencsére nem így van, mert van az iskolában három olyan ember, akikkel bármikor, bármilyen körülmények között szívesen találkozom, akik nem azért vannak nekem, hogy bizonygassam magamnak, hogy nem vagyok egy dög, hanem azért, mert a barátaim.

Pillanatnyilag tisztán látom a jövőmet, felvértezve a mai üzleti életben már elvárt törtető, a többieket a földbe döngölő és megfojtó képességgel. Hogy büszke vagyok-e rá? A munkahelyemre leszek büszke, amit megszerzek. A cél a fontos, meg az, hogy elértem, az pedig hogy hogyan, csak másodlagos és előbb-utóbb elsikkadó tényező.

Ha majd Armaniban fogok kiszállni a Lexusomból az egyik kezemben egy platina Nokia mobillal, a másikban a szőke modell-alkatú barátnőmmel, senki sem fogja megkérdezni, hogy honnan szereztem.

Tudom, hogy az élet nem nézi jó szemmel számító hozzáállásom, de remélem, megérti, hogy itt a jövőmről van szó, nem pedig arról, hogy az oviban azért barátkozom-e valakivel, mert minden nap behoz egy tábla mogyorós csokit.

Adsz egy harit?

Jövőre nem lesz Művészetek Völgye. A szervezők azt mondják, belefáradtak, a válság miatt forrás sincs, és a Völgy lakóit is hibáztatják. Szőke András szerint azonban a rendezvény tart évek óta rossz irányba.

Jövőre elmarad az idén húsz éves Művészetek Völgye – közölte a majdnem egyórás múltidézés után Márta István, a fesztivál igazgatója a november 12-i Völgybarátok és Szervezők Találkozóján a budapesti Merlin Színházban.

Nem tudtak semmiről

Az esemény háttereként fontos tudni, hogy a tíznapos rendezvény idén és az ezt megelőző 19 évben is állandóan pénzügyi gondokkal küszködött. Hol nem kaptak elég állami támogatást, hol nem akadtak elég szponzorra. De egészen 2008-ig folyamatosan növekedett a fesztivál népszerűsége, és tavaly az eddigi legtöbb látogatóval (kb. 250 ezer) sikerült megrendezni 240 millió forintból, amelynek 31,9 százaléka volt állami támogatás.

Idén viszont a szervezők kiestek minden állami pályázatból, így csak hatvan millió forintot sikerült összeszedniük a legutóbbi, csonkára sikerült rendezvényre. A Kapolcsi Bűvészeti Napokra keresztelt fesztiválon szinte csak a központi faluban, Kapolcson voltak események, a környező öt helységet kizárták a dzsemboriból.

"Ez ugye csak egy teszt?" (Fotó: Fodor Csaba)

A helyzetre több helyi vendéglátós és árus is úgy reagált, hogy nem kaptak elég tájékoztatást a szervezőktől. Szőke András – a Völgy egyik fő arca, a taliándörögdi önkormányzat képviselőtestületi tagja – ezt megerősítette e sorok írójának: „az itt élőket érzékenyen érintette, hogy nem tudnak semmiről. Szerintem folyamatos kommunikációval meg lehetett volna oldani a dolgokat”. Elmondta, hogy szerinte a Völgy már évek óta rossz irányba halad.

Mindenki bulit akar

Márta István a fesztivál honlapjának fórumán egyszerűen azzal reagált, hogy ez egy „Álszőke” által adott nyilatkozat. „A szervezőbizottság az igazi Szőke Andrással a fesztivál stábülésein egyszer sem találkozott, bár szinte minden nap rákérdezett hol- és hogylétére, de nem estünk kétségbe […]. A szervezőbizottság őszintén reméli, hogy a jövőben az egy és igaz Szőke András – minden titkok tudója, bulvárújságok és tévék donkihótei hőse – majd jobb és igazabb utakra talál” – zárta le a fesztiváligazgató nyílt levelét.

Márta István mindezek után a november 12-i beszélgetésen beismerte: már az idei csonka fesztivált sem kellett volna megrendezni, a jövő évi rendezvény elmaradását pedig azzal indokolta, hogy napjaink gazdasági válsága miatt valószínűleg a kultúrától fogják elvonni a legtöbb pénzt, „hisz a nyugdíjasoktól nem lehet”. „Ilyen helyzetben nem tudok nagy jubileumi fesztivált szervezni és összegyűjteni 200 millió forint körüli összeget, pedig mindenki hatalmas bulit akar” – tette hozzá. Valamint közölte, hogy az „udvarosoknak”, vagyis a helyieknek, akik bérbe adják telkeiket vállalkozóknak, csak a harmada tartja be a játékszabályokat: a legtöbb telektulajdonos és árus egyszerűen nem fizet. „Nem lehet őket meggyőzni, teljesen elveszett a bizalom”.
Homályos jövőkép (fotó: Fodor Csaba)

Az igazgató a szerinte állandó sajtótámadásokról is panaszkodott. Ezért „a csiga most visszavonul a házába egy évre gondolkodni, és ha 2010-ben nem térünk magunkhoz, akkor ennyi volt a fesztivál életciklusa”. Ekkor a találkozón ülők felzúdultak, egy nő már-már sírva kiáltotta, „István, ezt nem teheted!”, egyesek pedig hitetlenkedve kérdezték: „ez ugye csak egy teszt, hogy kiderüljön, mekkora botrány lenne, ha elmaradna?”

Zsíros kenyérért nem

Ezután Pallagi Anikó, a fesztivál programszervezője vette át a szót. Elmondta, hogy a forráshiányos falvak lakói a Művészetek Völgyéből akarnak megélni: akár a minőség árán is a lehető legtöbbet keresnének. A szervezők azonban nem tudnak hat falut eltartani, és nem akarják, hogy üzleti vállalkozássá silányuljon a Völgy.

Arról, hogy a jövőben mégis mi várható, csak homályos információkkal szolgált a találkozó. „Megtörténhet, hogy valaki más nekiáll valamit szervezni, mondjuk a Szőke, de a Művészetek Völgye név az eddigi fesztiválokat szervező Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet tulajdonában van” – mondta a fesztiváligazgató.

Márta István szívesen szervezne háromnapos kézműves találkozót, vagy akár vendégül látná a Völgy barátait „csak úgy”, minden program nélkül. „De az eredeti Művészetek Völgye nem működik, amíg nincs egyetértés a fesztivál létrejöttéhez szükséges öt csoport között.” Az igazgató szerint mást akarnak a helyi lakosok és a „betelepültek” (avagy „gyüttmentek”, ahogy gyakran nevezte őket), a szervezők, a közönség, a támogatók és a művészek. Az utóbbiakról elmondta: „az idén derült ki, hogy kire lehet számítani, hisz sok Völgy ismertté tett sok előadót, aki zsíros kenyérért már nem vállalta a fellépést”.

A szervezők idén meg sem pályázták a Nemzeti Kulturális Alap pénzét, pedig „most először időben kiírták a tendert”. Jövőre tehát ki kell nézniük az ablakon az Oktatási és Kulturális Minisztériumban dolgozóknak, hogy tudják, milyen évszak van, mert, mint a fesztiváligazgató fogalmazott, „eddig onnan tudták, mikor jön a nyár, hogy Márta Pista megjelent a pénzért”.

Fodor Csaba
Szerkesztette: Neményi Márton
Az írás megjelent a zoom.hu portálon is.

Elmarad jövőre a Művészetek Völgye fesztivál - jelentette be Márta István, az eddig fesztiválok igazgatója nyilvános beszélgetésen szerdán.

A szervező a gazdasági válságra hivatkozott: szerinte a kulturális projektektől vonja majd meg a legtöbb pénzt az állam a megszorítások során. A tavaly gyér felhozatala kapcsán elmondta: egy ilyen esemény kétszáz millió forintot kíván. Ezt pedig nem tudjuk előteremteni - jelentette ki a budapesti Merlin Színházban rendezett Völgybarátok és Szervezők Találkozóján.

2007-ben még minden rendben volt (fotó: Neményi Márton)

A másik fő okként a bizalomvesztést említette: szerinte a rendezvény területének bérlői, kereskedői közül kevesen "tartották be a játékszabályokat", így megromlott a viszony a lakossággal.

Márta István elmondta: idén már nem is indulnak a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán, amelyet egyébként "most írtak ki először időben".

-nm-